Reggel 09.00 óra után érkeztünk meg a Stadio Artemio Franchi-hoz és rögtön kocsma után néztünk. A meccs délután 15.00 órakor kezdődött, de a stadion körül már ekkor nagy volt a nyüzsgés. A kocsmát is megtaláltuk, ami igaziból egy kávézó volt, de vasárnap délelőtt dugig tele volt. Körben ültek az emberek, fiatalok és idősek egyaránt, mindenki a Corriera Dello Sport-ot olvasgatta és aki nem tud olaszul az is kivehette a szavaikból, hogy a délutáni meccs a téma. Mi persze rögtön kértünk két felest, amit szemrebbenés nélkül kiadott a pultos lány, de amikor kértünk két pohár sört is mellé akkor nagyon kikerekedtek a szemei és megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Válaszoltunk neki amire csak elnevette magát és azontúl adta amit kértünk. A számla elég borsos volt, de a bosszúságot enyhítette, hogy egyrészt tudtuk mennyi lesz, másrészt a blokk tetetjén is nagybetűkkel díszelgett a Forza Viola!

Miközben a barátainkat vártuk a stadion mellett megjelent egy csapat Bari szurkoló, amilyen kevesen olyan hagosan. Kicsit meglepett, hogy milyen békésen énekelgetnek tényleg senki nem szólt hozzájuk. Amikor megtudták, hogy mi Budapestről érkeztünk, hirtelen nagyon barátságosak lettek. Beszélgetni kezdtünk velük és elmondták, hogy teljesen semleges a viszonyuk a violákkal, persze megnyugtattak, hogy bent a stadionban más lesz a helyzet. Egy közös fényképezkedés után aztán ők is a kocsma felé vették az irányt. Megjegyzem, hogy kivétel nélkül mindenki nagyon kedves volt velünk, még a rendőrök is elnézőek voltak, hogy lezárt helyen, tilosban parkoltunk.

Időközben befutottak barátaink a Ciclone Viola ultrái is. Köszöntés és a bemutatkozások után átadtuk egymásnak az ajándékokat. Ők a csoportjuk pólóival, sálaival, táskáival kedveskedtek nekünk, mi hasonlókat vittünk, megspékelve a Jack által küldött házipálinkával aminek óiási sikere lett. A jól ismert BRIGÁD drapiból is készítettünk egy kisebbet amit megkapott a Ciclone Viola és ami ezentúl az ő drapijuk mellett lesz a Fiorentina meccsein, cserébe mi is kaptunk tőlük egy szép drapit.

Ezután városnézésre indultunk, ami a pálinkának köszönhetően nagyon hangulatosra sikeredett, sok-sok közös fényképpel. A firenzei aranyhídon aztán még egy csoport Bari szurkolóba botlottunk, aminek szintén fényképezkedés lett a vége. A városon lehet látni, hogy itt tényleg mindenki imádja a Fiorentinát, még a leg eldugottabb helyeken is ki-ki van akasztva egy viola sál vagy zászló. Érdekes még, hogy Firenze jelképe a liliom is jelen van mindenhol, de olyan szinten, hogy még a csatornafedél, vagy a villanyóra soboza is azzal van díszítve.

A meccs előtt két órával visszatértünk a stadionhoz, ahol adigra már kipakoltak az árusok és az étkezdések is. Olyan szépen sütik a húsokat, hogy akkor is kell enni, ha nem éhes az ember, de utána mi magyarok csak rájövünk, hogy más nemzet konyhái nem tudnak jól fűszerezni. A sörözést utána a stadion mellett folytattuk, ahova már özönlöttek az emberek és a Ciclonés arcok is. Persze Nicola mindenkinek bemutatott minket és mindenkivel fényképezkedni kellett, de a fél brigádjuk nevére már bizony nem emlékszem. A csoportjuk magja velünk egykorú, harminc feletti fazon, de most már láttam, hogy egy jó pár fiatal arc is van körülöttük. Közben váratlanul egy Collettivos ismerős is befutott, akitől pulcsikat kaptunk ajándékba.

A meccs előtt kb. egy órával mentünk be a stadionba. Meglepődtem mekkora tekintélye van egy-egy csoport vezetőjének még a biztonságiak közt is. A BRIGÁD drapit szét sem kellett hajtanom, ahogy átmentem a kapun Nicola csak annyit mondott a biztonságiaknak, hogy "amici" meg "Újpest" és azok széles vigyorral tereltek be.

Aki látta már a Curva Fiesole kanyart belülről annak nem kell bemutatni, elképesztő hangulata van a helynek. Ahogy megtelt szinte félelmetes volt. Aki futball-szurkolónak tartja magát annak mindenképpen el kell menni egy ilyen helyre, legalább egyszer.

A két drapinkat is elhelyezhettük a Fiesole kanyarban. Persze mint a világon mindenhol, itt sem lehet bármit kiaggatni a kerítésre viszont itt nagyon látható volt, hogy a Collettivo Autonomo Viola mennyire uralja az egész kanyart. Tulajdonképpen azt is ők határozták meg, hogy mi hova tehetjük a drapit és a magyar zászlót, de az ő vezetőik is rendkívül kedvessek voltak hozzánk és láthatóan örültek, hogy Budapestről ellátogattunk. A kanyarba megszámlálhatatlan sok drapi van és rengeteg kisebb-nagyobb csoport. Ezeket a csoportokat fogja össze az Associazione Centro Coordinamento Viola Club, melynek minden csoport a tagja kivéve a Collettivot. Az ACCVC-nek szinte minden olasz tartományban van irodája és ahogy megtudtam szoros kapcsolatban van a klubbal és a csoportokkal, jegyeket, utazásokat intéz. A csoportok tagjaival beszélgetve azt megtudtam, hogy nem örvend óriási népszerűségnek a köreikben a Colletivo, de azt láttam, hogy teljesen koordinálják az egész kanyart és amit csinálnak azt nagyon jól csinálják. Az egész meccsen végig ment a szurkolás, négy capo irányította a szurkolókat, akik végig énekelték a nekünk is ismerős dallamokat. Ha kellett az egész stadiont talpra állították és zegett a Forza Viola!

A Bari fanatikusai is betarották az igéretüket, mintegy 3000 ultra érkezett Firenzébe és bemutatkozásnak a terasznak és a Ferrovia kanyarnak is átdobtak egy-egy hangbombát. A Ferroviában székelő Viola Korps persze rögtön elindult feléjük, de a biztonságiak miatt még a plexiig sem jutottak el. Persze a kanyar, majd az egész stadion rögtön rákezdett a "Bari, Bari vafanculo!" rigmusra, amit a Big Brother Renátója óta ithon sem kell lefordítani.

A meccs jó volt és izgalmas valamint ami a legfontosabb Fiorentina győzelemmel zárult. A meccsnek gyakorlatilag a felét láttam érthető módon szinte végig a kanyart és a szurkolást figyeltem, ami teljesen lenyűgözött. Az olaszok nem sokat variáltak, már a kezdés előtt sokan tekerték a füvet, úgy tünik ez hozzá tartozik a lelátóhoz, volt olyan figura mellettünk aki szinte kettessével fogyasztotta a rakétákat. Nagyon sokan jöttek hozzánk üdvözölni a meccs alatt is, sokat nem értettem a mondandójukból mert csak olaszul beszéltek, de a széles mosolyuk és az "amici Újpest" szavak mindent elárultak.

A meccs után a Ciclone Viola egy közeli bárba invitált minket, ahova a tagjaik közül nagyon sokan jöttek el, de betértek más brigádok képviselői is üdvözölni minket. Az italozás közben jött a Ciclona Viola meglepetése, egy tortát készítettek nekünk, amelyen a "HAJRA LILAK! FORZA VIOLA!" felirat díszített. A Ciclonés csajok vágták fel a tortát és először nem értették, hogy nekünk miért nem illik zöld színű tányérba adni, persze utána Nicola elmagyarázta nekik, majd "Szar Ferencváros!" felkiáltással kívántak jó étvágyat!

A vendéglátást a BRIGÁD nevében egy rögtönzött tűzijátékkal köszöntük meg, több mint tíz tüzijátékot gyújtottunk be a bár előtt ami nagyon szép látványt nyújtott.

Köszönjük a Ciclone Viola tagjainak és vezetőjüknek Nicola Nannuccinak a meghívást, amit természetesen mi is viszonozni fogunk. Remélem ők is olyan jól fogják érezni magukat Budapesten amilyen jól mi éreztük magunkat Firenzében! A kapcsolatot pedig mindenképp ápolni szeretnénk a Ciclone Viola tagjaival amit ők is így gondolnak velünk kapcsolatban.

http://brigad1885.atw.hu/