ACF FIORENTINA 1926

A Fiorentina csapatát 1926. augusztus 26-án alapították. Két egyesület, a Libertas, és a Club Sportivo Firenze összeolvadásából. A klub székhelye eleinte a Via Belleniben volt, és a mára már szimbólummá vált lila mez sem találtatott ki akkor még. A kezdeti színek a piros és a fehér volt, melyek a fent említett két egylet színei is voltak egyben. 1931-ben a csapat átköltözött az addigra, Pier Luigi Nervi tervei alapján felépített, egészen a mai napig a klub otthonául szolgáló Stadio Artemio Franchiba. Az első, az új otthonban lejátszott meccsen a Fiorentina 2-1-re verte a Signa csapatát, tehát már a debütálás is jól sikerült a Franchiban. A csapat első hivatalos mérkőzését a szintén toszkán Pisa elleni 3-1-gyel jegyzik a Violák krónikásai, mely mérkőzést 1926. október 3-án játszották. Ekkortájt a klub elnöke Luigi Ridolfi volt. Az ő regnálása alatt lett tagja a firenzei klub a Serie A-nak, ahol az első meccsét Milánóban játszotta a Rossonerok ellen, ami Prendato góljával 1-1-re végződött.

Az első trófeák: a 40-es Coppa Italia és az 56-os Scudetto

Az első trófeát a 39/40-es években nyerte a csapat. A Coppa Italia akkori kiírása szerint az első meccs éppen '39 karácsonyára esett, ám ez nem zavarta a játékosokat, 7-1-re verték a Cavagnaro, utána a 16 között a Milan ellen 1-1 illetve 5-0, végül a negyeddöntőben 4-1 a Lazio ellenében. Az elődöntőben a Juventus volt az ellenfél, 3-0-lal lépett túl ellenfelén a liliomos csapat. A június 15-i döntőn a Genova már nem okozott gondot, 1-0-val a Coppa Italia Firenzébe vándorolt.

A 40-es évek közepétől a firenzei gépezet beindult. Egyszer-egyszer bronzérmet és negyedik helyet szerzett a csapat, és két alkalommal tudott a Serie A ötödik helyén végezni. Ezt a teljesítményt 1956-ban koronázták meg, amikor is elhódították történetük első Scudettoját, ráadásul a gólkirályt is a violák adták, Virgili személyében, aki 21 gólt szerzett 30 meccsen. A következő évben pedig már Bajnokok Ligája  döntőt játszottak, amit azonban a bombaformában lévő Real Madrid  ellen 2-0-ra elbuktak.

1960-70: A második Scudetto, és 4 másik cím évtizede 

Az első bajnoki cím utáni évek is sikerekben gazdagok voltak. Az 58-59-es szezonban mindmáig rekordnak számító 95 gólt rúgott a csapat, majd 1961-ben megnyerte egyetlen európai trófeaként a KEK-et. A svájci Luzern csapatát 9-2-es összesítéssel, majd a jugoszláv Dinamo Zágráb 4-2-es összesítéssel behódolt az ekkor már lilában futballozó firenzeieknek. A döntőben a skót Rangers csapata volt az ellenfél, akiket szintén legyőztek Firenze fiai, ezzel elhódítva a KEK serleget, annak fennállásának első évében. Ugyanebben az évben a Coppa Nazionale is ismét Firenzébe került. 65/66-ban ismét kupagyőzelem, a Laziót verték a döntőben 2-0-ra. Ekkor a Fiorentina edzője Hidegkuti Nándor volt.

A 60-as évek végén, a 68/69-es szezonban ismét ünnepelhetett Firenze. A liliomosok másodszor is Michelangelo városába vitték a Scudettot, amely sikerben nagy szerepe volt a 14 gólt szerző Maraschinak és természetesen Superchinek, Ferrantenak, és De Sistinek, akik szintén a góllövőlista élmezőnyében végeztek.

A 80-as évek 

A 80-as években a klubot a Pontello család vette meg. Gazdaságilag rendben volt a csapat, azonban újabb bajnoki cím nem született, annak ellenére, hogy a 80/81-es bajnokságban az utolsó fordulóban bukta el a Juventus ellenében története harmadik Scudettoját a Fiorentina. Pár évre rá harmadik lett a csapat. Ebben az időszakban került Firenzébe a klub történetének egyik nagy legendája, Roberto Baggio, aki annak ellenére, hogy 91-ben elment, belül mindmáig Viola maradt.

A 90-es évek, a Cecchi-Gori éra

A 90-es években újabb csillag született Firenzében. Az argentin csatárcsillag, Gabriel Omar Batistuta 91-ben Roby Baggio pótlására érkezett, és egészen 2002-ig a klub játékosa volt. Mellette a csapatot olyan játékosok erősítették ebben az évtizedben, mint Francesco Toldo, Mauel Rui Costa, Jörg Heinrich, Moreno Torricelli, Angelo di Livio, Edmundo, Nuno Gomez. Ebben az évtizedben a firenzeiek kivívták a BEK utódjának a Bajnokok Ligájának főtáblájára jutást. Itt sem maradtak el a sikerek. Olyan csapatokat győzött le a Fiorentina mint az Arsenal a Wembleyben, vagy éppen a Barcelona, a Franchiban. Azonban semmi sem fenékig tejfel, tartja a mondás. 2001-ben komoly gondok jelentkeztek a klub pénzügyeiben. A több más üzletébe belebukó tulajdonos,a maffiózó és homoszexuális Vittorio Cecchi-Gori (aki -sajnos- a mai napig szabadlábon van), akit többszörösen köröztek is, a Fiorentinából vette ki a pénzét, hogy egyéb maffia-adósságait törlessze. Ennek következtében a játékosoknak nem tudtak fizetést adni, és mindennek a tetejébe, következményképpen a csapat kiesett a Serie A-ból. Ha ez nem lett volna elég, még felszámolási eljárás is indult a klub ellen, minek végén megszűnt a 76 éve fennálló patinás klub.

Az új korszak, a Della Valle testvérek

Ekkor jött a firenzei Della Valle testvérpár, Diego és Andrea, akik kezükbe vették a dolgokat, és a Fiorentina romjain létrehozták a Florentia Viola elnevezésű csapatot, amely azonban nem volt jogutódja a Fiorentinának. A csapatot csak a negyedosztályban, a Serie C-2-ben engedték indulni, ami sikeresen meg is nyert. Az osztálybővítések miatt, és nem kis szerencse segítségével a következő évben nem a Serie C-1-ben, hanem rögtön a másodosztályból a Serie B-ből indultak a violák. Itt a szintén új feljutási rendszernek köszönhetően első évben kivívták a Serie A tagságot. Ekkor már 2004-et írtunk. Első „újkori” elsőosztályú versengésében a lila csapat nem kis szerencsével maradt bent a Serie A-ban, miután az utolsó fordulóban 3-0-ra verte hazai pályán a Bresciát és hármas holtversenyben jobbnak bizonyult két vetélytársánál.

A 2005/06-os bajnokságban már-már régi önmagát idézően játszott a csapat, és célba vették a régi szép idők emlékére Európát. A végül 4. helyen végzett klub belekerült a bundabotrányba. A csapatot első fokon a másodosztályba száműzték, másodfokon visszatették az első ligába, ahonnét 19 pontos hátrányról kellett elstartolnia, ám ezt az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) 4 ponttal csökkentette, így a végleges büntetés, tekintve a vezetőség elállt a per polgári úton történő folytatásától, 15 pont lett. A pontlevonás ellenére is a csapat a 2006/2007-es szezont az 5. helyen fejezte be, amely feljogosította a következő évi UEFA-kupában való indulásra. A 2007/2008-as szezonban az UEFA-kupa elődöntőjében tizenegyes párbajban maradtak alul a Glasgow Rangerssel szemben. A bajnokságban pedig az AC Milant megelőzve a 4. helyen végeztek, ami Bajnokok Ligája selejtezőre jogosítja fel a firenzei alakulatot.